A templom:

Az általam „Arpádkorinak" tartott magyarszováti unitárius templom (erre még nem áll a rendelkezésünkre okleveles bizonyíték), amint már említettem 1311-ben már készen állt (a mészégető kemence nemrég befejezett munkálatokra utal). Egy dombtetőn áll, a hajdani Felsőszovát Alsoszovát felé eső részén. Később hozzátoldott portikuszok egészítik ki, az épülettől keletre fa harangláb emelkedik. A bejáratot 1790-ben (Suky L.) épített portikusz óvja, melynek déli oromzatába egy középkori, felújított Suky címeres zárókövet falaztak. A templombelsőben sokkal nyilvánvalóbbak az újkori és a jelenkori beavatkozás nyomai, melyek közül nem egy jelentős középkori emléket tettek tönkre. Úgy a hajó, mint a szentély síkmennyezetes, de a középkori boltozatra félreérthetetlen nyomok utalnak /zárókövek, faloszlopok, bordaindítások, támpillérek/. A négy darab, felezett nyolcszög alapú faloszlop igényes faragásai ágakat, szőlőleveleket ábrázolnak, a Sukyak régi címerével. Kívülről csak a sarkokat tartják támpillérek. A keleti belső homlokzatot faoszlopokra támaszkodó, orgonakarzat foglalja el, amely eredetileg énekeskarzat lehetett. A hajómennyezetstukkóstaktusba foglalt, tükörírásba írt 1886-os évszáma és immár nosztalgikusán elhelyezett Suky címere újabb javításokra utal. A kőből faragott szószék 1790-ből való. Lépcsőjének díszes, faragott korlátja van, főpárkánya fölött fogódzógömb van. A kehelyhez hasonló  szószéktalapzat nyolcszög alakú. A szószék kosár összesen öt táblájából az északit, északnyugatit és a nyugatit felíratok díszítik, az első említi az egyházközösség akkori gondnokát és lelkészét Kun Bálintot és Bakó Györgyöt. Mindegyik tábla tükrös, a délnyugati és a deli ornamentikus díszítésű. Az északi falon található emléktábla felirata /latin nyelven/ a következő: Az alsózsuki nemes család címere: Újjáépítve Suky László költségén 1790. I Kor. VIII. 6. vers: „Mindazonáltal nekünk egy Istenünk van. Az Atya, akitől van mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala."

A jelenleg a templomban található két zárókő címeres dísze Kelemen Lajos leírása alapján: az egyik Zsigmond király címerpajzsa, a másik a pápa jelét ábrázolja. Az okleveles adatok szerint a templom 1311-ben síkmennyezetes lehetett. A szakértők szerint a Piéta és az Üdvözítő falképek Anjou koriak, a XIV.  század második feléből. A többi középkori freskó már Zsigmond kori. A  gondosan megmunkált kőfaragványok és rajtuk oly gyakori címer datálják  az átépítést és a címerújítást: 1418 /Weisz A./, a zárókő 1418 után, a többi  faragvány a kiváltságok után készülhetett.

A Suky László-féle 1790-es átalakítás sajnos megbontotta a templom  középkori képét, ám a Gubernium-kori/1690-1867/  Erdély középrendű  nemeseinek a templomi reprezentációjából nyújt ízelítőt. Az új részek nem  maradnak alul igényességükben a Suky János-féléknél. A boltozatokat  elbontották, de a címeres zárókövet kegyelettel megőrizték. A karzat, a szép szószék az Unitárius Egyház patrónusa, az utolsó Suky egyház- és  művészetpártolását dicséri, igényességét, bőkezűségét a szentélyben  olvasható emléktáblával jelezte az  utókornak. A férfiágon kihalt Suky  család nőtagjai a Petrichecrch-Horváth bárói családba házasodtak be, akik örökölték a birtokon kívüli családi levéltárat is, amely ma az Erdélyi Nemzeti Múzeum tulajdonában van.