A falu birtokosai:

A régészek a római birodalom kori épületmaradványokat, illetve a gót lakossághoz köthető sírokat találtak a IV. század első feléből. Első eddigi ismert adat 1213-ból való, a váradi regesztumban. Eszerint lakosai a kolozsi királyi vár szolgáltatónépei voltak, a falu „Zuat" néven szerepel. Az 1332-es pápai tizedjegyzék szerint „Zuach" István nevű papja 60 banálist fizet új pénzben. A királyi vármegyerendszer XIII. század végi felbomlása folyamataként az Agmánd nembeli Sukyak szerezték meg a birtokot. A köznemesi család a XIV. század folyamán többször is osztozkodott különböző birtokain melyek határleírásai fontos források Szovát és temploma történetét illetően. Az 1311-es osztozkodásuk határleírását egy 1348-as osztás alkalmával is felhasználják. Az okirat említi a domboldalon álló családi templomot, mely közös tulajdonban maradt ezúttal, és egy mészégető kemencét, mely Entz Géza szerint a Sukyak építkezéseinek folytonosságára utal, 1410-ben Suky János Szováton tartandó heti, Szent Mihály napján, pedig évi országos vásárra szerzett jogot a maga, a fiai és utódai kiváltságaként. Eszerint valószínű, hogy a templom patrónusa Szent Mihály lehetett, amit megerősít azon tény, is, hogy Mihály a leggyakoribb név a családban. 1418-ban, a Kostanzi zsinat alkalmával János udvari vitézzé lép elő, amikor címerét Zsigmond király kiegészíti. A heraldikai balra forduló, csillagokkal körülvett, háromágú koronából kiemelkedő farkasfőt a szájában elejtett bárányt tartó, álló, balra néző farkas képe váltja fel (a régi címer a jelenlegi Esztergomban található Suky Benedek kelyhén van). A farkas a X. sz.-ban élt nemzetségalapító, Agmánd apja, Apafarkas nevét idézheti. Entz szerint a templomot a címerbővítés alkalmával jelentősen átalakították, igen nagy valószínűséggel Suky János buzgóságából. János fiai Mátyás királysága (1458-1490) alatt is udvari emberek, akik részvettek az 1467-es erdélyi királyellenes szervezkedésben, ami miatt Mihályt Szeben főterén halálra kínozták, unokaöccsének, Lászlónak Lengyelországba kellet bujdosnia.

Az összeesküvés következménye a Sukyak birtokelkobzása lett.  Egészen 1474-ig, ombozi Székely Zsigmond közbenjárására a birtokok nagy része visszakerült a Sukyak tulajdonába. A XV. század utolsó évtizedeiben a birtok megoszlik. A Somkeréki, Erdélyi, Haranglábi és Ombozi családokhoz megy át. így Szovát is részbirtokokra oszlik fel. 1526-ban a Sukyakkal rokon Ombozi Miklós 8 lovat ad a Szováton épített Szűz Mária titulusú kápolna javára. Eszerint az Omboziak a XVI. század első negyedében kápolnát is építettek Magyarszováton.

A Sukyak egyház- és művészetpártoló tevékenysége rendkívül jelentős. Pókakereszturon épített templomukat a gyulafehérvári székesegyháznak ajándékozzák kegyúri joggal együtt. Visán teplomot építenek, Suky Benedek a gyulafehérvári püspökségnek 1450 körül mesterművű kelyhet adományozott, melyet a kolozsvári ötvösök
legbecsesebb munkájaként tartanak számon (jelenleg az Esztergomi Keresztény Múzeum leghíresebb kelyhe - lásd 1988 évi Katolikus Naptárt).
Jelentős adományokat tettek a kolozsvári Domokos-kolostornak (1487-1499), az alsózsuki egyháznak, 1525-ben a besztercei domokosoknak, 1526-ban a magyarszováti kápolna javára. Az utolsó Suky, László, az Unitárius
Egyház nagy jótevője 1790-ben felújította a magyarszováti templomot.